A legtöbb növény a tápanyagokat a vízzel együtt veszi magához, a hajszálgyökerein át.
Ám kis mennyiségben a levelek is felvehetnek tápanyagot. A legkülönlegesebbek például a fákon élõ broméliák, a tillandziák vagy orchideák, amelyeknek tölcséres elrendezésû leveleik tövében egy külön szervük van a víz és tápanyagok felvételére. E növényeknél a tölcsérbe kell öntözni és a tápoldatot is oda kell juttatni.
A tápanyagokat attól függõen, hogy a növényeknek milyen mennyiségben van rájuk szükségük,
két csoportba osztjuk.
A fõ tápelemekre (makroelemek) minden növénynek nagy mennyiségben van szüksége. Ezek közé tartozik elsõsorban a nitrogén (N), a foszfor (P), a kálium (K), a kalcium (Ca), és a magnézium (Mg).
A nyomelemek (mikroelemek) a növények egészséges fejlõdéséhez szintén nélkülözhetetlenek,
de csak kis mennyiségben van rájuk szükség. Ezek közé tartozik a vas (Fe), a réz (Cu), a mangán (Mn),
a molibdén (Mo), a cink (Zn), valamint a bór (B).
Tápanyagegyensúly. A növényeknél pótolnunk kell a tápanyagot, mert a többnyire kisebb közegben (virágcserepek, balkon edények, dézsák stb. talajaiban) csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre és hamar elhasználódik (4-6 hét). A tápanyagutánpótlásnál fontos, a különbözõ tápanyagok megfelelõ arányban legyenek egymással. Egyetlen tápanyagnak az egyoldalú túl- vagy aluladagolása azzal járhat, hogy a növény más tápanyagokat - bár rendelkezésre állnak - már nem veszi fel. Amikor például a talajban vagy öntözõvízben túlságosan sok vagy túlságosan kevés a mész, a növény a más tápanyagokat már nem képes felszívni.
A jó kombinált trágya környezetbarát és kedvezõ arányban tartalmazza a tápanyagokat.
- A nitrogén szerepe meghatározó a hosszanti növekedésben és a levelek fejlõdésében.
Nitrogénhiány esetén a növény rosszul fejlõdik, a levelek sápadt zöldek vagy sárgák.
- A foszfor serkenti a gyökér-, virág- és termésképzõdést.
- A kálium erõsíti a növényt betegségekkel szembeni ellenálló képességét.
Ügyeljünk a csomagolásra! A kombinált trágyák annál könnyebben kezelhetõk, minél pontosabban tudjuk, mit is tartalmaznak. Éppen ezért a gyártó cégek a csomagoláson feltüntetik a legfontosabb tápanyagok százalékos arányát. A sorrend mindig ugyanaz: N (nitrogén), P (foszfor), K (kálium), s az arányt számokban fejezik ki. Pl. így N-P-K 4-8-6. Itt viszont kötelezõ megjelölni, hogy a tápanyagok tömeg/térfogat (m/v %) százalékban, vagy tömeg/tömeg (m/m %) százalékban vannak e megadva, mert mindegyik más-más mennyiséget jelent.
A kisebb töménységûekbõl sokkal többet kell használnunk, mint a töményebbekbõl, hogy ugyanazt a hatást érjük el. Igaz, hogy az elõbbiek olcsóbbak, de hamarább el is fogynak és emiatt fajlagosan drágábbak! A kertészeti kultúrák nagy része klórérzékeny, ezért csak kloridmentes alapanyagokból gyártott "Alacsony klórtartalom" megjelölésû tápoldatokat és levéltrágyákat vásároljunk!
A Dr. Garden® készítményei természetes eredetû komplexképzõt (LSNa) tartalmazó, kombinált mûtrágya oldatok mikroelemekkel.
Egy tanács: Feltétlenül tartsuk magunkat a tápoldatok adagolási elõírásaihoz és vegyük számba a növények egyes igényeit, hogy elkerüljük a túladagolást.
Inkább kevesebb legyen a tápanyagutánpótlás, mint a kelleténél több!
Aki növényeit az egyes fajokhoz igazodva és így eredményesen kívánja tápanyagokkal ellátni, annak nem árt a növénytanba is bekukkantani. Mert akárcsak az embernél, a növényeknél is igen eltérõek az igények.
A nagy tápanyagigényû növények sok tápanyagot vesznek fel, ezt hamar hasznosítják, s ezért növekedési idõszakban hetenként kell tápanyagpótlásról gondoskodni.
Itt alkalmazhatjuk a nagyobb 1,5-2,0%-os dózist. Ide sorolhatók mindenekelõtt:
A kis tápanyagigényû növényeknek kevesebb tápanyagra van szükségük, ezt is 2-3-4 hetenként 0,5-1,0 %-os dózisban kell pótolni. A kis tápanyagigényûek közé tartoznak:
Szakszerû tápanyagpótlás. Kaktuszok, pozsgás növények, bonsaiok, orchideák, broméliák,
azáleák, örökzöldek, muskátlik, petúniák, rózsák, leanderek, pázsit, bogyós gyümölcsûek, szõlõ, levéldísznövények, virágdísznövények számára speciális összeállítású kombinált Dr. Garden® tápoldatok és levéltrágyák állnak rendelkezésre, amelyek pontosan ezeknek a növényeknek az igényeihez igazodnak.
A túladagolás a tápanyagtól függõen más-más tüneteket válthat ki. Van néhány általános jel, amely a helytelen tápanyagutánpótlás okozta károkra utal:
Megelõzés: Az átültetést tûrõ évelõ növényeket a legjobb évente friss földbe ültetni.
Elsõsegély: Ha biztosak vagyunk abban, hogy a szobanövényünk túlságosan sok trágyát kapott és a túladagolás káros hatásainak elsõ jelei már mutatkoznak, úgy segíthetünk a bajon, hogy a növényt kiemeljük a cserépbõl és az egész földlabdát kb. 15 percre vízbe áztatjuk. A felesleges sók ilymódon kimosódnak. A cserepet is alaposan áztassuk ki, a sólerakódásokat erõs kefével távolítsuk el.
Ezután csöpögtessük le a földlabdát és a növényt új földdel ültessük be a megtisztított cserépbe.
Ezek a növényekbõl nyert szerek nem elsõdleges tápanyagforrások, de bõségesen tartalmaznak nyomelemeket, vitaminokat, hormonokat, enzimeket és más növekedést serkentõ anyagokat.
Ápolják erõsítik a növényt, serkentik fejlõdésüket és növelik ellenálló képességüket (tengerialga-kivonat, zsurlókivonat, valeriana kivonat, kamilla kivonat, fenyõkéreg kivonat (LsNa), stb.).
1. Tápanyagot csak növekedési idõszakban pótoljuk. A legtöbb növény esetében az a következõket jelenti: március elején-közepén kezdjünk óvatosan trágyázni ugyanis a fokozódó fényintenzitás hatására a növény új hajtásokat nevel. Fokozatosan növeljük a tápanyagpótlást, szeptembertõl kezdve pedig fokozatosan csökkentsük.
2. Olyan növényeknek, amelyek télen virágoznak (afrikai vagy fokföldi ibolya, kamélia), más a növekedési ritmusuk s virágzás elõtt vagy után eltérõ módon trágyázandók.
3. Azokat a növényeket, amelyeknek abszolút nyugalmi idõszakaik vannak (mint pl. a golgotavirág-Passiflora), muskátli-Pelargonium), amikor alig öntözzük, sötétben és hûvös helyen tartjuk õket, egyáltalán nem kell trágyázzuk. Az olyan növények esetében, amelyeknek mérsékelten nyugalmi idõszakuk van (mint pl. a Spathiphyllum) s amelyeket melegben és világosban nevelünk, kis adagban (0,5-1,0% dózis), 4-6 hetenként télen is szükséges tápoldatoznunk.
4. Sose tápoldatozzunk száraz talajra, mert a hajszálgyökerek perzselõdhetnek. Kiszáradt talajt tápanyagutánpótlás elõtt alaposan öntözzük meg.
5. Frissen, jó minõségû komposztált virágföldbe átültetett növényeknél legkorábban 4-6 hét múlva pótoljuk a tápanyagot, addig az új talaj elegendõ tápanyagot ad. Figyeljünk oda, mert egyes virágföldek nagyon sok tõzeget tartalmaznak. A tõzeges földkeverékeket ugyan dúsítják különbözõ trágyákkal, de a tõzeg a gyökérzettõl elengedi a vizet és tápanyagot. Ebben az esetben tápanyagot azonnal és hetente pótolnunk kell. Ez a talajkeverék nagyon laza és könnyû. A nagy méretû növényeknek nem ad elég tartást, könnyen kidõlnek (jó vízáteresztõ képességû agyag bekeverése).
6.A beteg növényeket ne trágyázzunk.
7. Fiatal, kis növényeknek, amelyeknek kevés a gyökerük, az elsõ idõszakban egyáltalán nem, késõbb pedig 4 hetente kis adagokban (0,5-1,0 %-os töménységben) adjunk tápoldatot.
8. A tápoldat adagolásának a növény tápanyag szükségletéhez és nagyságához kell igazodnia.
9. Amikor bizonytalanok vagyunk, jobb gyakrabban (7-10 naponta) és kisadagban (0,5-1,0%-os töménységben) tápoldatozni, mint ritkábban nagy adagban.
10. Kombinált trágyáknál tartsuk be a csomagoláson található adagolási utasítást. Kaktuszoknál, pozsgás növényeknél, orchideáknál, broméliáknál, pálmáknál, páfrányoknál a megadott mennyiség csupán felét használjuk, vagy alkalmazzuk ezeknek a növényeknek speciális tápoldatait (pl. Kaktuszdoktor, Orchideadoktor, stb.).
Felhasznált forrás és irodalom:
Gisela Keil: Gessen, Düngen, Umtopfen 1993.
Christine Recht: Kübel Pflanzen 1988.
Gräfe und Unzer Verlag GmbH, München
